Hiteles vagy?

A hitelesség egyre trendibb téma az egész világon a politikában, az üzleti szférában és a magánszférában egyaránt. Miközben az imázsépítés egyre jobban virágzik mint iparág, a hitelesség egyre ritkább madár. Trendszerű az is, hogy egyre több vállalat dönt úgy, hogy olyan tréningekre küldi el vezetőit, ahol a hitelesség és önmaguk megtalálása a cél. A következőkben először megvizsgáljuk a hitelesség kérdését, miközben a Birdman című filmet fogom arra használni, hogy példák segítségvel világítsam meg mondandómat. Hogy nagyjából érezzük milyen jelentősége van ma a hitelesség kérdésének, szeretném a a Deloitte Global Human Capital Trends 2015 riport összefoglalóját felídézni, ami a világ egyik legnagyobb longitudinális HR kutatása. A munka 3300 üzleti és hr vezető válaszadóval és 106 országban fut le évről évre azzal a céllal, hogy megvizsgálják, mit tartanak az üzleti és HR vezetők a legfontosabb kihívásnak. A kutatásnak van kelet-európai része is, és az alábbiak maximálisan vonatkoznak ide is: Az Elkötelezettség és kultúra kérdése, az első legfontosabb HR kihívás a világban a megkérdezett vállalatok szerint (87% ért egyet azzal, hogy ez a legfontosabb kérdés), A vezetők fejlesztése és képzése a második legfontosabb kérdés, ami óriási kihívást jelent és amibe egyre többet fektetnek a cégek; A tanulás és fejlesztés a 8. helyről a 3. Legfontosabb helyre került a tehetség menedzsment témában, A távolság egyre nő a között amit a vezetők várnának, és amit kapnak a HR-től. A hitelessés és a fentiek pontos kapcsolatára visszatérünk a cikk végén. Most nézzük meg először azt, hogy mi a hiteles szó jelentése. A magyar értelmező szótár szerint az, hogy valaki bizonyos tulajdonságainál fogva hitelre méltó, igaznak tartható. A hiteles okirat vagy festmény esetében például a hiteles...

Footnotes for Paris… Have You Got the Fifth Element?

I have finished this article on January 7, in a sad coincidence with the dreadful terror attack in Paris. I have always wondered what makes us really different from animals and this question is more than relevant after what happened. What follows here is not directly about this attack but you will see how deeply related it is from both sides of the coin. For we all live in stress and all of us have experienced at least once in his or her life how does it feel to be a minority for any reason. You may just be minority for an hour when you meet new people or start a new job, but you may be Muslim, or Jewish or Christian for that matter, which may put you in a position of Minority and Otherness for whatever amount of time. Coming back to the difference between humans and animals perhaps the real difference is in the choices we have. As Janos Selye the famous ethologist put it, you only have 3 choices when you are in stress. Fight, flight or seek protection. The fourth is to get sick or die. It is about the seeking proctection part though, where it really gets interesting. The rest of it (fight and flight and gettins sick) is easy, straightforward reptilian reaction. It is a reaction you saw in Paris with a magnifying glass and in crazy and brutal way, but if we want to really deeply look into ourselves we cannot escape facing that we all have brutality and aggression somewhere in our nature. Our parents used to kill for survival...

Bátor nők és gyáva férfiak helyett: gyerekek vagyunk vagy felnőttek?

Körülbelül egy évvel ezelőtt tartottunk egy rendezvényt, ahol vendégünk volt Feldmár András és arról beszélgettünk, hogy a női principium nagyon hiányik az üzleti életből.  Akkor nagyjából arra jutottunk, hogy a magyar üzleti kultúrában: • nagyon erős az individualizmus; • ez egy nagyon maszkulin társadalom; • az emberek nehezen fogadják el a hierarchiát és a hatalom bármilyen képviselőjét; • nagyon erős a bizonytalanság kerülése iránti vágy.   Mindez társul azzal, hogy a magyar társadalom nem jól tűri a másságot, legyen az nemi, szexuális, vagy nemzetiségi jellegű másság. Nagyon erősek továbbá a nemi jellegű sztereotípiák is. Ebből nyilvánvaló, hogy a készségfejlesztő tréningek mellett olyan tréningeknek is helyet kellene kapniuk, melyek megismertetik a nemi sztereotípiák és banális szkriptek fogalmait, majd segítenek ezeket helyre is tenni. Ennek a vezetői fejlesztésnek fontos célja a már említett férfi és női elem megismertetése és tudatosítása a vezetőkben. A kultúra egyik fontos sarokelemévé kell váljon az, hogy a jó karizmatikus vezetőben, aki képes transzformálni/átalakítani helyzeteket és pozitív energiát vinni a nehéz helyzetekbe, jelen legyen mindkét elem, méghozzá tudatos módon. Ha ez párosul egy olyan szokásrendszerrel, mely szintén úgy épül fel, hogy biztosítja mindkét elem jelenlétét a vezetői működésben és a vezetők erre épülő képzést is kapnak, akkor reménykedhetünk abban, hogy a jelenlegi egyoldalú kép megváltozik.   Akkor elküldtem a cikket egy ismert lap szerkesztőjének, aki úgy reagált, hogy nem ért egyet velünk, mert szerinte éppen az a legnagyobb baj, hogy a férfiak nem elég férfiak. Ezzel persze az is kiderült, hogy azt amit én mondok, ő úgy érti, hogy szerintem az a baj, hogy a férfiak nem elég nőiesek, pedig ez nagyon messze van attól, amit én...

Mi legyen a mérgező emberekkel?

Egy vezetővel arról beszélgettem, hogy mit érdemes tenni, ha az ember azt veszi észre, hogy a szervezetben van egy-két olyan ember, aki nemes egyszerűséggel mérgező hatású. Negatívan áll minden változtatáshoz, destruktív irányba viszi a beszélgetéseket. Ha mentor szerepet kap, akkor az új kollégákba is szépen csepegteti a negatív meggyőződéseseket. Másokat összeveszít és nyíltan szembe megy a vezetőkkel nyilvános szituációkban. Azt nézi, hogy mit, miért nem lehet megcsinálni stb… Ja, és egy apróság, igen jól teljesít emellett. Nagy szaktudással és gazdag tapasztalattal rendelkezik. Sokat hoz a konyhára. Mi a megoldás? Rövid távon komoly veszteséget jelenthet, ha kikerül a szervezetből. Ugyanakkor már “mindent” megpróbált a vezető és nincsen változás. Én azt mondom, hogy aki mérgező, az több kárt csinál, mint amennyi hasznot hoz azzal, amit behoz a nap végén eredmény formájában. Hosszabb távon fontosabb a szervezet egészsége és a pozitív gondolkodás. Mostanában egyre többet hallunk arról, hogy kutatások bizonyítják, hogy az elkötelezettség akár 20-30%-ot javíthat a munkavállalói eredményességen. Jobban jár a szervezet és a vezető is, ha ezt az irányt...

A nemzeti együtt-NEM-működés rendszere

Mikor kezdődött Magyarországon a nemzeti EgyüttNemMűködés rendszere? Nehéz megmondani. Szerintem már az iskolában azt tanultuk, hogy nem számít a csapat és a közösség csak az, hogy te mit (NEM) tudsz és mit taposol ki magadnak.  Aztán azt is tanultuk, hogy ami közös, az utálni való és valaki ránk kényszeríti és SENKIÉ. A közösség első látható formái, vagyis az úttörő csapat és raj, nekem már csak nevetséges és utálni való dolgok voltak. Az a közösség, ami vonzó volt, az vagy egyházi berkeken belül volt, vagy pedig értelmiségi szerveződés valamilyen szakma vagy politikai elvek mentén. Akkoriban még megértette egymást egy ún. urbánus és vidéki értelmiségi, mert egyesített őket a kommunizmussal szembeni utálat. Azt lassan észrevettem, hogy az egyházi közösségek is azon alapulnak, hogy ők mások, mint a többiek. Hogy csak egy út van és egy igazság. A szakmai szerveződésekben megtanulhattam, hogy nem fontos a közös érdek, csak ez egyéni nyomulás és taposás. Az is megtanultuk, hogy a MÁSSÁG nem tolerálható. Viszolyog a szegény a gazdagtól és fordítva. Viszolygunk a cigánytól a homelesstől, a zsidótól, a jobboldalitól és a baloldalitól, attól függően, hogy melyik szekértáborba tartozunk. Aztán észre sem vettük és a könyvespolcokra kikerült a VEZÉR képe és a családokban nem mernek politikáról beszélni, mert attól félnek úgy összevesznek, hogy többet nem állnak egymással szóba. Ez tehát a NEMZETI EGYÜTTNEMMŰKÖDÉS rendszere. Tökéletesen működik, mert mindenki attól retteg, hogy neki nem lesz elég Információja, Kapcsolata, Sikere, Befolyása.  Tegyünk tehát keresztbe egymásnak? Ha hivatalnokok vagyunk, akkor semmiképpen ne akarjuk megérteni, hogy a másik egy szabálykövető állampolgár, aki jót akar, csak elveszett a rendeletek kiismerhetetlen rendszerében? Ha ellenőr vagyok (bármilyen), akkor a cél, hogy rád húzzam...

Te is a Mátrix csapdájában élsz (2.) ?

A cikk első felében az volt az utolsó kérdésem, hogy mennyire hatékony saját magunkkal szemben, ha addig várunk a nagyobb egzisztenciális kérdések feltételével, amíg valami külső körülmény rá nem kényszerít erre. Szerintem semennyire, érdemes elővenni a bátorságunkat és szembe nézni saját magunkkal és feltenni az alábbi kérdéseket: Mit ad nekem az a Mátrix, amiben élek? Gazdagabbá tesz vagy korlátoz? Mire van szükségem, hogy tudatában legyek a saját Mátrixomnak? Ha az egész életem egy válasz lenne egy kérdésre, mi lenne az a kérdés? Milyen lehetőségeim vannak, hogy egy új Mátrixot készítsek magamnak? Hogyan érzem magam attól, ami velem történik? Hogyan érzem magam attól, ahogy érzem magam? Aztán, ha van elég merszünk a kérdésfeltevéshez, akkor a következő kulcspont, ahol ismét szükség van a bátorságra akkor jön, amikor rájöttünk, hogy nem tudjuk a választ. Vagy a válasz ijesztő és dönteni kell, hogy az ember hogyan alakítsa át az életét, hogy az arról szóljon, ami neki fontos és értelmet találjon abban, amit csinál. Szóval honnan van valakinek ehhez bátorsága?  Ki segíthet, ha nincs és fél? Szerintem ez a coaching egyik fő feladata. Segíteni abban, hogy feltegyük a megfelelően kemény kérdéseket, és utána a félelmünk ellenére, merjük azt tenni, amit valóban szeretnénk. Ez egy radikális műfaj, amire kevesen képesek.  Annál is inkább, mert ez igen sokat kíván meg magától a coachtól is, az identitás és meggyőződések szintjén. Nyitott, őszinte kíváncsiság – mert minden ember végtelenül egyedi; A „nem-tudás ártatlansága”, a kezdő tudatállapota – vagyis előítéletek nélküli teljes figyelem; Tisztelni a másikban azt, ami szent– a megoldás csírája mindig ott van minden problémában; A bátorság, hogy meg merjük kérdezni azt, amit soha senki nem mert...
css.php